Megéltem mindent mire időm volt,

soha nem kerestem tanítót, ezért sosem volt.

Élesen láttam, mit világtalan lát csak egyedül,

és tisztán hallottam, amit csak érezni lehet legbelül.

Két véglet, minden vagy semmi,

szeretnék mindenhol ott lenni,

esetleg elbújni láthatatlanná válni,

de ha bajban vagy, mögötted, mint hadsereg ott állni.

A falakat mások építik, én ledöntöm,

ha gondolataid körbefognak az is egy börtön.

Átadom ezt a tapasztalatot neked,

add nekem cserébe egyik feled.

Hagy ültessek bele értékes magot,

ha kihajt, majd látni fogod ennyit neked önzetlenül, még senki sem adott.

Azért hogy megbízz bennem, míg meg nem hallgatsz,

elárulom, nincs varázslat sem csoda, bármikor meghallhatsz.

Sokszor a szemednek kéne hinned, és keresni a tényeket,

nem álmokat kergetni és figyelned a fényeket!

…valaminek hiszed vagy látod,

mert azt mondta, hogy úgy van, akár egy barátod.

A végtelenbe vezető utat, megjártam jó félig,

ezért el tudom mondani az utat, hogy milyen lesz nélkülem, szinte teljesen végig.

Nincs titok, mind ezt az élettől kaptam én, és most, te tőlem kapod.

Sok mindent láttam, de én is halandó vagyok, viszont ennek ellenére hidd el, ha 21-ezek, 19-re  én se kérek lapot.

2012 /Buzsik Tibor/