A kamionos jelenség!
A jelenség nem mai keletű. Adott egy forgalmi helyzet, ahol a kamionosok a szélső sávban konvojoznak a kresz szerint előírtaknak majdnem megfelelően. Ám a baj ott kezdődik, amikor ezzel egy időben azt hiszik a kamionosok, hogy az a sáv csak az övék és a pld nullásról lehajtáshoz nekünk zeppelinnel kell közlekednünk, hogy az ő sávját ne érintsük, tehát nem enged ki a belsőből rajta keresztül, vagy éppen be mikor felhajtunk, mert ugye a szélső sávba lehet csak besorolni kezdetben a belsőbe egyből nem szabad. És akkor itt a sztori.
Mennék fel a nullásra, a konvoj halad úgy a megszokott kb 70-80km/h-val. A kresz szerint úgy kell haladniuk, hogy egy kocsi közéjük kényelmesen azaz biztonságosan beférjen. Nyilván az elsőbbségéről nem kell lemondania miattam, mert én felhajtok de tételezzük fel, hogy egy 2.5 TDI kocsi be bír sorolni minden gond nélkül egy kb 70km/h-val közlekedő kamionsor résébe úgy, hogy a kamionnak még lassítani sem kell. És érkezem, próbálom a rést megtalálni, erre gumikacsa odalép a gépnek, hogy a rés csak egy kis emlék maradjon. Ezért féééék és várok, természetesen jegyzem a kocsit mert a jóindulat nálam is az első:-)
Besorolok és elkezdek haladni, mert nekem 80km/h a megengedett a nulláson, így utol is érem gumikacsát elég hamar.Behajtok elé és elkezdem törleszteni a tartozást, fééék 50-re:-) úgy dinamikusan.
Előzni nem tud, de meg sem érdemes próbálni, ha nem tudta volna, már látja is 2,5 TDI PIROSSAL 150 LE:-) Szal haladunk és most én diktálok. Lámpa nincs, hogy megtorolja, mikor megállunk, de annak is állok elébe, senki ne higgye, hogy egy ilyen helyzetekben kisebbségi komplexusát kiélő 40 kilós gyerek vagyok. És megy az idomítás tovább. Itt térnék vissza a bejegyzés címére: mi ez a jelenség? miért hiszi azt hogy jól járhat? Na mindegy hagyjuk is haladunk, ő villog dudál kürtöl, tudja fa×om mit csinál még. Nem hat rám a kürt, rá meg a helyzet (még). Elkezd közelebb jönni és tolni, mert még mindig nem járta ki az agya, hogy már vesztett. Ekkor jön egy kellemes fékpróba, jól jönne egy betétlap is, ahogy sikerül:-) Ekkor ő bepótolja a kimaradt vezetéstechnikai óráit, megcsúszásos fékezéses korrigálásból. Észhez tér szemmel láthatólag:-)! Már nem alszik el majdnem, még akkor sem ha 24 órája vezet egyfolytában szabálytalanul, akkor sem. Mikor én lehajtok, integetek neki, hiszen annyi mindent együtt éltünk át, de sajnos az egy ujjas kesztyűm volt nálam csak:-) Most ő úgy vezet több száz, vagy ezer kilométert, hogy
1. nem érti
2. tiszta ideg
3. nem tanult belőle
4. én meg leírtam nektek mekkora ökrök léteznek ebben a műfajban, képzeld csak el hogy értsd.
Leköpi a béka a gólyát:-) Értelmetlen……:-D És veszééééélyesss.
Jó ez?:-)
A jelenség nem mai keletű. Adott egy forgalmi helyzet, ahol a kamionosok a szélső sávban konvojoznak a kresz szerint előírtaknak majdnem megfelelően. Ám a baj ott kezdődik, amikor ezzel egy időben azt hiszik a kamionosok, hogy az a sáv csak az övék és a pld nullásról lehajtáshoz nekünk zeppelinnel kell közlekednünk, hogy az ő sávját ne érintsük, tehát nem enged ki a belsőből rajta keresztül, vagy éppen be mikor felhajtunk, mert ugye a szélső sávba lehet csak besorolni kezdetben a belsőbe egyből nem szabad. És akkor itt a sztori.
Mennék fel a nullásra, a konvoj halad úgy a megszokott kb 70-80km/h-val. A kresz szerint úgy kell haladniuk, hogy egy kocsi közéjük kényelmesen azaz biztonságosan beférjen. Nyilván az elsőbbségéről nem kell lemondania miattam, mert én felhajtok de tételezzük fel, hogy egy 2.5 TDI kocsi be bír sorolni minden gond nélkül egy kb 70km/h-val közlekedő kamionsor résébe úgy, hogy a kamionnak még lassítani sem kell. És érkezem, próbálom a rést megtalálni, erre gumikacsa odalép a gépnek, hogy a rés csak egy kis emlék maradjon. Ezért féééék és várok, természetesen jegyzem a kocsit mert a jóindulat nálam is az első:-)
Besorolok és elkezdek haladni, mert nekem 80km/h a megengedett a nulláson, így utol is érem gumikacsát elég hamar.Behajtok elé és elkezdem törleszteni a tartozást, fééék 50-re:-) úgy dinamikusan.
Előzni nem tud, de meg sem érdemes próbálni, ha nem tudta volna, már látja is 2,5 TDI PIROSSAL 150 LE:-) Szal haladunk és most én diktálok. Lámpa nincs, hogy megtorolja, mikor megállunk, de annak is állok elébe, senki ne higgye, hogy egy ilyen helyzetekben kisebbségi komplexusát kiélő 40 kilós gyerek vagyok. És megy az idomítás tovább. Itt térnék vissza a bejegyzés címére: mi ez a jelenség? miért hiszi azt hogy jól járhat? Na mindegy hagyjuk is haladunk, ő villog dudál kürtöl, tudja fa×om mit csinál még. Nem hat rám a kürt, rá meg a helyzet (még). Elkezd közelebb jönni és tolni, mert még mindig nem járta ki az agya, hogy már vesztett. Ekkor jön egy kellemes fékpróba, jól jönne egy betétlap is, ahogy sikerül:-) Ekkor ő bepótolja a kimaradt vezetéstechnikai óráit, megcsúszásos fékezéses korrigálásból. Észhez tér szemmel láthatólag:-)! Már nem alszik el majdnem, még akkor sem ha 24 órája vezet egyfolytában szabálytalanul, akkor sem. Mikor én lehajtok, integetek neki, hiszen annyi mindent együtt éltünk át, de sajnos az egy ujjas kesztyűm volt nálam csak:-) Most ő úgy vezet több száz, vagy ezer kilométert, hogy
1. nem érti
2. tiszta ideg
3. nem tanult belőle
4. én meg leírtam nektek mekkora ökrök léteznek ebben a műfajban, képzeld csak el hogy értsd.
Leköpi a béka a gólyát:-) Értelmetlen……:-D És veszééééélyesss.
Jó ez?:-)