Szokásos heti 2-3 alkalommal végzett kutyasétáltatás, futtatás stb. tevékenységemre indultam, mert a Duna tőlem pár száz méterre van. A levegő a hely maximálisan természetközpontú és kellően kihalt hogy a kutyáit az itt lakók kivigyék futni néha.
Úgy 300métert szerettem volna megtenni (ez két utca) békében (eddig sikerült is mindig) a gátig. Két kutyám van mindkettő kölyök még és teljesen békések, úgy emberrel mint állattal. Az utam felénél járok, mikor a Malonyai utcában egy ház kb. 25m2-es előkertjéből utánam kiabál egy 50 körüli festett szőke középhosszú hajú hölgy….
Imígyen szól a fennhangon nekem, aki már vagy 3 méterrel elhaladt az ő portája előtt. Az út amúgy betonos, a kerítések stabil lakóövezeti kerítések és az út gyér forgalmú, ja és párhuzamos közlekedésre alkalmas. Tehát imígyen szól a nemes lelkű hölgy
“nem tudom, mi a fasznak kell, vidéken kutyát sétáltatni, nehogy elmacskásodjon a lába? Na és mi kurva életért, nem a gáton sétáltatják”
A probléma ott lehetett, hogy neki volt két ebe, bezárva az előkertjébe, akik valóban üvöltve ugattak míg elhaladtunk előttük, pedig az én kutyáim nem mentek oda acsarkodni.
Ezt meg is érteném, ám ékes szólását a következőkkel díjaztam válasz ként az ő “stílusába”, hogy értse is..
“Azért kell sétáltatni, mert te sem a tv előtt éled az életed, hanem most is a kertben kapálsz ribanc. És azért nem a gáton sétáltatom, mert odáig el kell jutni, és ez az út vezet oda. Ha mind ez nem tetszik, annyit tehetsz, hogy a kutyáid megneveled, hogy ne üvöltsön, ha elmegy valaki a ház előtt, mert az nem házőrzés, vagy veszel halakat az csendes, tőlük tanulhatsz is, nem égsz le így, ha te is kussolsz, mint a hal!”.
Ezt szerettem volna megosztani veletek kedves feleim, mert hát nagy az isten állatkertje és bár el van kerítve, de mivel nagy és a széleit nem látni a kerítésnek, néha el kell gondolkodni, ki van benn, és ki van kinn?!