Oriah ihletett

Meg akarlak ismerni
Szeretném tudni, hogy mit látsz, ha rám nézel.
Szeretném tudni, hogy akarod-e megérteni, amit mondok és elmondod-e amit szeretnél, hogy én megértselek?!
Szeretném tudni, hogy mikor életed rohan, tudsz-e nyugodtan ülni velem szemben és azt mondani nekem, hogy fontos vagyok neked és még őrizzük a pillanatot.
Szeretném tudni, hogy titkaid rám mered-e bízni.
Szeretném tudni, hogy fájdalmad volt-e már akkora, hogy magadban azt mondtad, ennél rosszabb nem lehet és csendben tűrted sorsod.
Szeretném tudni, hogy a rohanó világban a hömpölygő tömegben állva egyedül, szemed becsukva eljutsz-e hozzám és ez megnyugtat-e.
Szeretném tudni, hogy könnycsepp nélkül halnál-e meg szeretteidért.
Szeretném tudni, hogy félelmeid elérték-e azt a határt valaha, ahol már nincs félelem csak kíváncsiság.
Szeretném tudni, hány igaz barátod van.
Szeretném tudni , hány barátod gondolja rólad ugyan ezt.
Szeretném tudni, hogy az élet szent-e neked, legyen az állat vagy ember.
Szeretném tudni, hogy az elmúlás fáj-e jobban , vagy hogy nem leszünk együtt utána.
El kell mondanod, hogy ha igazat mondasz van-e a fejedben másik válasz mellette.
El kell mondanod, hogy mikor lelked és tested a végkimerültség közelében áll, tudsz-e mosollyal fordulni gyermekeinkhez, mint ha misem történt volna.
El kell mondanod, hogy mikor magányra vágysz, kívánod-e hogy az első ember legyek, akit utána látsz.
El kell mondanod, hogy mit gondolsz a lehetetlenről.
El kell mondanod, hogy a sötét erdő mélye megnyugtat-e vagy félelemmel tölt el.
El kell mondanod, hogy valaha kértél-e általad sosem látott erőt hogy segítsen.
El kell mondanod, hogy hazudnál-e értem nyilvánvalóan csak azért, hogy mellém állj.
El kell mondanod, néztél-e már a tó tükrébe hunyorogva, hogy megláss valami jelet, amire rég vársz.
El kell mondanod, hogy szeretsz-e annyira hogy mikor elmegyek erről a világról, nem okozol azzal még fájdalmat, hogy sírni látlak.
El kell mondanod, hogy a hűség neked olyan természetes, mint folyónak a benne lévő kavics.
El kell mondanod, hogy a napi nehézségeink megerősítenek-e mellettem, vagy eltántorítanak tőlem.
El kell mondanod, ha vesztes csatából jövök haza, ugyan olyan csillogó szemmel nézel-e rám, mint ha győztem volna.
El kell mondanod, hogy a szépség neked mit jelent, hogy észreveszed-e a szépséget sötétben, egy halk szóban, vagy csak napsütésben ékes díszben.
El kell mondanod, hogy álmaid kínoznak-e, és e kínt, hogy viseled?
El kell mondanod, hogy szemembe nézve tudod-e azt mondani, hibáztam kérlek, bocsájts meg.
El kell mondanod, hogy te is rendelkezel-e a megbocsájtás adottságával?!
El kell mondanod, hogy mernéd-e önkívületi állapotban rám bízni magad, úgy hogy teljesen nyugodt volnál.
Akarom tudni, hogy ha száz fegyver lőne ránk és esélyünk sem lenne, odaállnál-e mellém és megfognád kezem, hogy együtt halljunk meg szívünkbe békével?!
Végül tudnom kell, hogy szavaim megmaradtak-e benned?!
És végül azt is tudnom kell még, hogy lettek-e benned kérdések most, és kaptál-e választ bármire a kérdéseim által.
Érezni akarom, hogy minden sorom megérintett és a válaszaid azt üvöltik a fülembe, hogy szeretsz és bízol bennem, és én bízhatok benned az utolsó harangszóig.
/2012.10.04 Buzsik Tibor/