Budapesten a Mamut előtt araszolok a sokadik alkalommal a dugóban nappal. A Moszkva tér felé tartok mikor a lámpa úgy vált pirosra, pont a Mamut előtti gyalogos lámpánál, hogy én a külső sávban állok legelöl és mellettem egy cabrió BMW a belsőben. A BMW-ben szól a zene, hangosabban is mint kéne, hogy ha valaki a kocsi hangjára nem figyel oda és a látvány sem érinti meg, akkor se tudjon elmenni mellette a kocsi vezetője úgy hogy rá ne nézzenek. Ilyen feltűnési viszketegségben szenvedő tag ez. Na de a helyzetről…. A népes gyalogos tábor elindul a Mamut felől a villamos megálló felé, és a megállóból a Mamut felé. Úgy kb 40-50 ember verődött össze előttünk mikor a BMW-ből a vezető, gondolom a tömegnek és a mellette ülő haverjának imponálni szeretett volna és elfeledve, azt hogy ő nem kigyúrt hanem dagadt és nem kemény csak kopasz, és nem azért kopasz, mert edz hanem mert kopaszodik és így nem látszik hogy hol, elkezdte a tömegben áthaladó egyik valószínűleg szilikon szájú ténylegesen feltűnő MŰ nőnek hangosan kiabálni, miközben a zenét lehalkította, hogy HÁP HÁP HÁP. Jelezvén ezzel, hogy a szája őt kacsára emlékezteti.
Borzasztóan nagy hiba is lehet ez, sok ember, nagy poén, de oltári égés is lehet belőle, amivel nem számolt emberünk. És a helyzet beszűkült ebben a pillanatban, a hölgy megállt a zebrán, odafordult a BMW-shez és ezt kiabálta neki vissza: RÖFF RÖFF….!
Mondanom sem kell, hogy a kopasz emberünk nem hangosította fel a zenét újra és a legnagyobb gondja az volt, hogy még piros van és hogy ha zöld lesz, akkor is csak pár métert tud előre menni, ahol azok állnak majd a járdán mellette a villamosmegállóban, akik most végignézték a megsemmisülését. Cabrio autó előnyei most hátrányt jelentettek és az alkata, ami a tető nélküli kocsiban látszott csak igazán, elrejthetetlen. Az utastársa próbált volna szimpatizálni a hölggyel, meg a haverjával is de inkább, az ült ki az arcára, hogy ekkora szívás és nem is miattam, de én is szívok.