Nem az a lényeg, hogy hiszem vagy sem, mert elfogadom, hogy pozitívan jobb gondolkodni és élni, mint negatívan, csak nem tudom ki, hogy tudja megoldani, hogy a megfelelő pillanatban tudja eldönteni azt, hogy most pozitívan gondolkodom, vagy hülyére veszem magam is, hogy nem akarom észrevenni a negatív dolgokat, pedig megtörténnek-tek, és velem.
Az az hol a határ, amikor még pozitív gondolkodásnak számít, és amikortól már önmagam becsapásává válik, hogy elnézek a tornyosuló gondjaim felett, mintha nem is lennének, mert hát ugye én “pozitívan” gondolkodom. Maradjunk abba, hogy ha egy realista ember nyilatkozik, és az nem jó dolog, akkor ennek hallatán a pozitív ember kiáltja ki őt negatívnak. De ettől, még nem lesz az!
/Buzsik Tibor/
Ne vedd magad hülyére
Bookmark the permalink.