2016.01 Nőgyógyászaton spontán

Fellépés spontán! 🙂
Tegnap történt velem, hogy egy nőgyógyászati leletért bementem, egy nem maszek rendelőhöz, ahol előttem kb. kilencen voltak. Külön megkérdeztem, kell-e sorszámot húznom csak azért, hogy odaadjanak egy leletet?! Azt mondták, hogy igen. Én húztam egy sorszámot, leültem vártam egy kicsit, majd amikor először kijött az asszisztens nő, szóltam neki, nekem csak egy lelet kell. Megkérdezte hányás a sorszámom, mondtam, hogy 851-es és azt mondta, hogy intézi várjak.
Akkor már joggal nézett engem az összes nő, aki oda várt, hiszen az egész váróban az egyetlen férfi voltam, aki sorszámmal a nőgyógyászra vár. Telt múlt az idő, de az asszisztens nem jött ki a lelettel. Eleve mindenki már kicsit ferde szemmel nézett rám, miután még érdeklődtem is soron kívül, ami a szemükben látszott, hogy tolakodásnak számít, ha már sorszámot húztam. Na meg hát amúgy is mit keresek én ott….?!
Egyszer csak bekövetkezett amitől féltem, kiírták 851-es sorszám és be is mondták, hogy fáradjon a hármas vetkőzőbe. Akkor mindenki rám nézett hiszen hallották, hogy az az én sorszámon, mert mikor az asszisztens elkérte, akkor bediktáltam neki a folyosón hangosan. Kicsi mosoly azért meghúzódott a hölgyek szája szegletében, én meg nem tudtam, hogy mit csináljak. Le kell vetkőznöm, vagy várjak, amivel az utánam következőt feltartom, vagy mégis menjek be a vetkőzőbe és majd onnan kopogjak be a rendelőbe, vagy mi legyen…? Egyöntetűen mindenki nézett rám és várták a következményt.
Képzeljétek el, hogy álltok egyetlen férfiként nőkkel tele váróteremben a nőgyógyászat ajtaja előtt, történnek az események ahogy írtam is és bekövetkezik 2016 armageddonja, szólítanak! Nyitva az öltöző ajtaja és ott állsz előtte, és néznek rád a nők, hogy most mi lesz…?! Bekopogni nem tudtam, ugyanis két rendelő van egymástól 5 m távolságra és mind a kettőhöz tartozik két vetkőző. Én az elé álltam ahova az orvos neve ki volt írva akitől a leletet vártam, de az asszisztens a másik ajtón jött ki mikor elkérte a sorszámom. Ezt a képet és ezt az érzést próbáljátok felidézni.
Pár másodperces kínos csend után a rám szegeződött szemek kereszttüzében megkérdeztem a tömeget hangosan és határozottan, hogy vetkőzzek le egy leletért? Ekkor mindenki hangos nevetésben tört ki, hiszen ismerték a történetet végignézték a kálváriámat, eleinte rossz szemmel, de most már ők is stand up-nak fogták fel. …. és még mindig ott állok. Egyszer csak nyílik az ajtó a folyosó másik végén, kijön újra az asszisztens (fejek rá fordulnak) és közli a várakozókat fürkésző szemmel, h hogy a 851-es miért nem ment a hármas vetkőzőbe? Fejek most rám szegeződnek mint egy tenisz kupán mikor a labdát követik. Mondtam neki a távolságra tekintettel hangosan (rendelőhöz képest) hogy azért, mert nem rendelkezem azokkal az adottságokkal amire doktorúr számít.
Az egész váró hangos röhögésbe tört ki, mire az asszisztens azt mondja nevetve, atyaúristen és a fejéhez kap önt elfelejtettem, de egyébként is rossz helyen áll, mert a másik ajtónál rendel az az orvos akinek a leletére ön vár. Erre mondom neki, ide van kiírva neve a dokinak, el se mertem innen mozdulni és a vetkőző is itt van ahova szólított. Mivel most vagyok itt először nézze el nekem, és valószínűleg a jövőbe sem leszek itt sűrűbben. Gondolhatjátok mi történt ez után… Röhögés még csak hagyján de az egyik “kedves” hölgy kezdeményezésére valahogy kedvet kaptak a többiek is tapsolni és így történt, hogy úgy vettem át egy leletet, mintha a vaskereszt kitüntetést adta volna át a parlamentbe a köztársasági elnök.