A megszállott rögeszmésen pozitív gondolkodást hangoztató, és gyakorló emberekkel, rendszeresen és szinte kivétel nélkül az a baj, hogy a legkisebb valós pozitív dolgot is, akkorára képes nagyítani, amekkora az a dolog valójában nincs is. Mindeközben a valós negatívot, meg úgy elbagatellizálja, mintha az meg nem is volna. Pedig van. Így válik az ilyen embereknek önhibájából az élete, realista helyett, hazuggá, és a fenti gondolkodás módja miatt, ezt nem is veszi észre. Ezt, még azzal szokták fokozni az ilyen emberek, hogy mikor pld egy realista barát felhívja erre a súlyos szemléletbeli gondra a figyelmét, akkor őt, javíthatatlanul negatívnak nevezi. Innen ismerni meg, a bigott, minden realitást és logikát mellőző, önmagára is káros „pozitív” gondolkodású embert! /2012.10.27. Buzsik Tibor /
„Nem a vélt vagy valós, mentális feljebbvalóság, szemek számára látható bármilyen megnyilvánítása az érték, hanem ennek a csendes nem látható birtoklása és kellő időben, megfelelő mértékben, jóra fordított használata a tiszteletre méltó.” 2012/Buzsik Tibor/
