Elgondolkodás

Üldögélsz egy kávé vagy egy tányér leves mellett, egyedül vagy csönd van. Jó érzés tölt el, hogy nyugalomban lehetsz. Azokra gondolsz akiket szeretsz és akik szeretnek, mondták vagy sem, ez mindegy, csak amit érzel az számít, az üres szavak szerte foszlanak. Arra gondolsz, mennyi minden volt már a tied, mennyi minden tett magáévá. Egy érzés akár, egy pillanat, egy személy egy esemény és így tovább. Felidézed miket kaptál, és ekkor érzed majd hogy miket vesztettél el. Óhatatlanul kérdés születik, miért? Ezen merengsz, de még mindig nem vagy szomorú, inkább fürkésznéd azt a miértet, amit már oly sokszor kimondtál fejben. Szürcsölöd a kévéd és a csönd megadja végre a választ, azért mert van, hogy az ember olyan dolgot kap az életben amire úgy érzi nem is volt méltó, máskor meg olyat veszít el, amiről azt gondolta sosem fogja és most sem érdemelte ezt meg. A kérdésre a válasz, miért kaptam? Miért veszítettem el? Azért kaptad, mert megérdemelted, tettél érte vagy csak szimplán járt neked, mert olyan vagy amilyen vagy. Na és azért vesztetted el, mert másnak kellett, mert nem jól bántál vele, nem értékelted? Nem, azért mert nem lehet minden örökre a tied, most valaki másé lett vagy éppen senkié, de van hely újra az életedben kapni egy újat és jót, és ha olyan maradsz amilyen eddig voltál, kapni is fogsz.
/2012 Buzsik Tibor/