Kis magyarázattal indítanám soraim. Aki elolvassa ezt az írást, mert kíváncsi rám, vagy arra mit írok e téren nem magamról, annak egy rövid iránymutatót szeretnék adni elsősorban, hogy a későbbi információkat már egyből megértse majd, mert a lényeg nálam, hogy tisztán láss és ne elméletek, sem misztikumon vagy megfoghatatlan elmetevékenységek lépését várva, higgyük, hogy a megoldás meg lett találva… Tehát ki nem olvasott, vagy hallott már ilyen sorokat: …és akkor olyan dolog történt, amiből azonnal tudtam, hogy… …szkeptikus voltam, de ez egy jel volt és… …egész életemben éreztem, hogy nekem feladatom van… vagy teljesen más formában megnyilatkoztatva ugyan ezt a lényeget, egy olyan európai külsejű embertől, akit furcsa mód máshogy neveznek, szólítanak mások vagy mutatkozik be, mint azt egy európai embertől megszoktuk vagy elvárható lenne. Lássunk egy példát (kitaláció nem létező név és személy, csak a példa kedvéért írom, valószínűleg nem is létezik ilyen név), tehát: emberünket Kerekes Sándornak hívják, fehér bőrű európai vonású teljesen normális külsejű ember, akit valamilyen nem ismert, vagy csak részben ismert okból, így hívnak és szólítanak: Khanim Salinten vagy valami hasonló. Nem is a néven csengésén van a hangsúly, hanem azon, hogy kisebb érdeklődés után kiderül, hogy ez egy indiai név, vagy hindu eredetű legalábbis, amit azért vett fel vagy ragasztottak rá (barátai), esetleg valami féle értelmetlen számítással ez jött ki neki, mint indiai név az ő saját eredeti nevéből, azok betűiből stb… Thát „Khanim Salinten” azaz Sándor sem más mint te vagy én, csak ő tett egy csavart az életébe azzal, hogy többnek akar látszani és ezt már neve csengésében is megnyilatkoztatja, ezért a Khanim Salinten név. Ezzel a te és a mások, akik ezt megtapasztalják életébe is tett egy csavart, hiszen valóban elhiszik, hogy ő más, mert gondolván nem sok embernek van eredeti európai, aki indiai névvel „büszkélkedhet”. Na de lépjünk is tovább azokon akik azt hiszik, hogy bölcs és nagy gondolkodók csak Indiában vannak, voltak és akik nem, azok is indiai névvel kell, hogy éljenek vagy hindu hangzású és-vagy jelentésű névvel lehet csak jól látni, belsőt, múltat és jelent. A bölcsességnek, a tisztán látásnak és ennek hirdetésének nincs állandó és megszokott nyelve, neve származása, eredete stb. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy milyen bölcs vagy nagy gondolkodó, esetleg mester-tanító az, aki egyáltalán fontosnak tartja, vagy elengedhetetlen részének tartja az előadásainak azt, hogy a neve ne az eredeti legyen. Ez apróságokkal történő manipulálás, szélhámosság, ami mögött nem tudás rejtőzik, hanem számítás. Aki tud, az nem ilyesmikkel törődik! Ezért vagyok én Buzsik Tibor Magyar és nem indiai alapok, sem hindu fogalmak segítségével mutatok utat annak, aki elhiszi, hogy egy európai ember is lehet eredeti és tisztán látó. Nem történt velem semmi hirtelen, sem jelszerű, sem különleges megmagyarázhatatlan és nem egy pillanat vagy egyéb esemény következtében lettem az, ami vagyok és tettem szert arra, amit tudok. Nem jártam Indiában, hogy elmondhassam, hogy erőt merítettem onnan vagy láttam, azt aki stb stb stb. Én magam vagyok és én éltem meg olyan dolgokat, amit mások nem, és éltem nem csak át de túl is, és jártam a pokol és menny bugyraiban kábítószer nélkül, és ahol nem jártam, hát azt meg, vagy láttam más hogy járja meg, vagy el tudom mondani, hogy kell elkerülni, mert nekem is sikerült. Röviden, én én vagyok, minden sallang, támogatás, hindu vagy más ismeret és elismert misztikum támogatása nélkül, nem tanított senki, nem akarok hasonlítani senkire és ha kérdezel, nem olyan fellengzősen hangzó mélyszántású elmecsavaró választ fogok adni, amit már csak azért is el szeretnél hinni, mert nem érted és ezt még magadnak sem akarod bevallani. Nemhogy másoknak. Én érthetően és nyíltan fogom elmondani neked a kérdésedre a választ, nem hivatkozva és nem hagyatkozva semmilyen misztikumra. A megoldás te vagy és én megmondom, hogy válhatsz a gondjaid megoldásává te magad! Bölcs vagy tisztán látó stb nevezzük, ahogy tetszik, nem lehet egy fiatal ember. Ez meggyőződésem. Az élet területeinek egy vagy két vetületében lehet több tapasztalata, mint akár nekem, de az élet maga értelmezteti velünk a már megtörtént dolgokat, ezt viszont ő még nem élte meg. Meg lehet élni sok mindent, át lehet menni sok mindenen, látni is lehet sokkal többet, mint mások, de ezt érteni, megfejteni, csak a megélt élet tapasztalataival lehet igazán. Átadni viszont úgy, hogy abból valaki tanuljon, akár előre tapasztaljon pld egy rossz helyzetre vonatkoztatva, hogy azt elkerülhesse, csak úgy lehet, ha valaki látta, élt eleget hogy értse, és megvan benne az a plusz, hogy át is tudja adni mindenkinek nem csak annak, aki erre fogékony. Sok tanító beszél beszél és beszél, de elfelejti, hogy nem vagyunk egyformák. Nem lehet az ő receptje mindenkinek jó, az meg nem is kérdés, hogy érthető meg abszolút de nem lehet mindenkinek. Jönnek azzal, hogy a tudat bla bla bla. Na és? Mindenkinek van tudata, attól hogy nem beszél róla, és vagy nemtudja szavakba önteni vagy csak nehezen hogy számára mi az, attól még van neki is. Na és valjuk be, onnantol hogy meghallgatja hogy is kell ezt elmondani, nem változik meg semmi. Olyat beszélni ami tanít és hasznos, szemben azzal aki olyat beszél ami ritka és sokaknak új és talán még érthetetlen is, de a megértésével sem változik semmi, csak hogy onnantól érti, sokkal jobb hasznosat mondani. Jönnek a sületlen „belső csend…bla bla bla…” meg a tudatosság bla bla bla… na de a belső csend az is parancsra történik, tanúlni kell érteni kell. Az sem velünk szüetett dolog. A csenben egy dolog hallatszik a fejben, ez: most csend van, nincs semmi zaj… Ez akkor csend? Nem ez sem az! „Vallom és állítom, bármikor bárkivel szemben, hogy nem az az érték, ha valaki pld fejben más, mint az átlag, hanem ha kell, mert neki az éppen jó, akkor tud más lenni!” Tudni kell élni a jelen életet annak szabályaival és előnyeivel, valamint hátrányaival. Tudni kell alkalmazkodni mindenhez,mindent meg,át, és túl élni. Meg kell magunknak válaszolni, azt hogy a bölcsesség és tanítás, mester szint kötelező és elengedhetetlen része-e a vallás? El kell tudni dönteni, hogy elfogadjuk-e azt hogy minden előadó az óráin igyekszik de legalábbis nem kerüli a hindu szavakat és irányt, vagy példálozást. El kell tudnunk dönteni, hogy kapcsoljuk-e mi is mint sokannyi ember helytelenül, a tanítást égtájhoz, nemzethez, bizonyos valláshoz stb. Ezek ma olyan sztereotipiák, amiket sokan azonnal készpénznek vesznek és vakon követnek csak mert mások is igy tesznek. Képzeljük el, hogy egy europai ember a saját nevén, nem összetett kézzel, nem a saját maga árnyéka ként mint egy megtört ember adja elő amit hallani szeretnél. Képzeljük el, hogy mindenki érti amit mond és nem az a fő tanulsága a beszédnek, hogy majd ha már egy felsőbb szintre lépsz megérted. És ugye jársz tanításról tanitásra hátha megérted egyszer. Aki bölcs és tanitó, beszéljen ugy hogy mindenki értse, ha kell kisebb léptekben egyszerűbb gondolatokkal jobban kifejtve. Ha ez nem megy az nem mester. Mindenki éli az anyagias és törtető stresszes életét, erre jön egy tanító és csendre és egyszerűségre int. Eddig jó, majd elmész egy előadásra ahol órákat beszél a csendről és közben annyira egyszerűre sikeredik neki az előadás, hogy össze sem birod a végére rakni mi is volt az. Ez igy már nem jó ugye?! Pedig ez igy van. Egy dolog naphosszat beszélni arról, amit mi mondani akarunk, idegen tanítókra építkezve, arra hivatkozva, mind ezt úgy tenni, hogy tanításnak hívjuk és elméletekkel magyarázunk elméleteket olyan embereknek, akik pont ezt nem értik, vagy nem eléggé, ezért jöttek el. Ezzel szemben egészen más dolog valamit megválaszolni kérdésre, érthetően anyanyelven tényekkel igazolva.
2012. Buzsik Tibor